"Mi az építőiparban vagyunk fekete övesek" (interjú)

A Trinti Kft 2003 óta foglalkozik munkavédelemmel, ügyfeleik jellemzően ipari környezetből kerülnek ki. Trinter Zoltánnal, a cég ügyvezetőjével beszélgettünk. ( A podcast a cikk végén hallgatható meg.)

-Hogy lesz egy német tanárból munkavédelemmel foglalkozó szakember?

- Ez is, mint oly sok más, a véletlenek sorozata. A német volt az a nyelv, ami meghatározta a jövőmet. (Persze mondhatjuk, hogy könnyű nekem, mivel két nyelven nőttem fel.) Érettségi után beiratkoztam az ELTE germanisztika szakára, aztán elkezdtem tanítani. Sajnos gyorsan kiderült, hogy keresni kell egy olyan munkát, amiből a családomat is el tudom tartani, így egy barátom sugallatára kezdtem munkavédelemmel foglalkozni. Annyira érdekesnek találtam, hogy beiratkoztam a Műszaki Egyetemre, de ekkor már megalapítottam a cégemet.

-Bármilyen fura, sokan nem tudják pontosan, hogy mi is az a munkavédelem, mit takar ez a tevékenység.

-Ez így van. Többnyire az átlagember fejében úgy csapódik le, hogy a munkavédelmis egy olyan valaki, aki kimegy az építkezésekre és folyamatosan piszkálja a dolgozókat. Persze ez nem így van. A mi munkánk arról szól, hogy a dolgozó megfelelő módon, megfelelő körülmények között végezhesse a munkáját, és megelőzze a balesetet.

-Melyik az a terület, ahol a legtöbbet foglalkoztatnak benneteket?

-Az építőipar egyértelműen. Mi azt szoktuk mondani, hogy az építőiparban vagyunk fekete övesek. Bár télen nagyon hideg van, nyáron pedig nagyon meleg, sokat esik az eső, fúj a szél, mégis szeretem azt a káoszt, amit aztán megpróbálok átlátni, kezelni és koordinálni.

- A statisztikák szerint az építőiparban van a legtöbb baleset.

- Ez nemcsak a munkavállalók hibája, hanem a vezetőké is.

-Mi lehet a megoldás?

-Egyértelműen a folyamatos edukáció, illetve a fejekben kell rendet tenni. Mert nem az a probléma, hogy te magasban dolgozol, hanem ha nem figyelsz oda, akkor ennek fatális következménye lehet. Amit ilyenkor szoktam mondani: ne magadra gondolj, bár biztosan te vagy a legügyesebb ember a világon, otthon van a családod. Gondolj a gyerekeidre, gondolj a szeretteidre, vagy gondolj arra, hogy édesanyád hazavár.

-Nagyon sok cég foglalkoztat alvállalkozókat. Ilyen esetben kinek a felelőssége, ha baleset történik?

- Mindenkinek van felelőssége a dologban, személyi és vezetői egyaránt. Előbb-utóbb mindenkit utolér a végzete, és a Munkaügyi Bíróság lesz a vége, ha nem veszik komolyan.

-Vannak olyan építésvezetők, akik hangot adnak a munkavédelem fontosságának, de a cég felsővezetői nem igazán foglalkoznak ezzel. Mit lehet ilyenkor csinálni?

-Akkor baj van. Ez nem egy one man show, ez team munka. Csak úgy lehet eredményt elérni, ha mindenki együttműködik. Amikor az első nagy projektem volt a kecskeméti autógyárban, ott például nagyon jól tudtam együttműködni a német megbízóimmal. Hatni tudtam minden olyan vezetőre, akinek felelőssége volt.

-Ha összehasonlítjuk a magyarországi helyzetet a külfölddel, akár Németországgal, van-e különbség ezen a területen?

-Van is, meg nincs is. Egy tőlünk gazdaságilag szerencsésebb fejlettségű országban már kialakult kultúrája van. Ott az emberekben már tudatosult annak a fontossága, hogy mi az, amit meg kell tenni annak érdekében, hogy biztonságosan végezhessék a munkájukat. Szerintem Magyarország is jó úton halad, de még nagyon sok teendő van e téren, sok dolog van, amit még meg kell változtatni.

-A munkavédelmi szakemberek milyen gyakran látogatnak ki az építési területre?

-Sajnos minket mostoha gyerekként kezelnek. Sok olyan megbízás van, ahol azt mondják, hogy persze csináljunk valamit, de ne menjünk bele a mélységekbe, hiszen nem az a céljuk, hogy ott igazából rend legyen. Nekik az a lényeg, hogy le legyenek fedve valamilyen szinten, pedig csak folyamatos jelenlét mellett lehet eredményt elérni. Ha valaki a kivitelezésben odamegy hetente egyszer pár órát, valljuk be őszintén, semmit nem ér. Ha az összes szereplő nem játszik ebben a dologban együtt, akkor teljesen mindegy, hogy mit csinálsz, ugyanúgy el fogják dobni a sisakot és egyebeket. Ellenőrzésre szükség van. Folyamatosan ott kell lenni az építkezésen. Mi szerencsére olyan szerződéseket kapunk, ahol igénylik a jelenlétünket.

-Mi lehet az oka annak, amikor ez nem így van? A pénz?

-Ez egyértelmű. Igen. Tulajdonképpen a munkavédelem improduktív, nem hoz a konyhára semmit, de ha valami baleset történik, akkor probléma van. Akkor mindenki kihátrál és azt mondja, hogy ez a munkavédelmis dolga.

-Mi a helyzet a vendéglátóiparban?

-Igen, az szintén kényes terület. Ott például nagyon nagy a fluktuáció. Egyes vendéglátóiparos kollégának, ha valami nem tetszik, még aznap lelép. Igazából nem is tudsz vele mit kezdeni. Ott komoly követelmények vannak és nyilvánvalóan a tulajdonosnak van a legnagyobb szerepe.

-Egyre több a külföldi munkavállaló hazánkban is, ami érthető a magyar szakemberek kivándorlása miatt.

- Ez így van, mivel pótolni kell a hiányzó embereket. Jellemzően a keleti régióból, illetve távol keletről érkeznek ide munkások, akik megpróbálják ezt a fajta lyukat betömni. Fontos kérdés, hogy mennyire képesek arra, hogy az adott feladatot elvégezzék és itt nem a szakmaiságról beszélek, hanem a mindennapi kommunikációról. Volt olyan házunk, ahol afgánok szereltek vasat. Kiderült, hogy a munkavezetőjük egy olyan afgán srác, aki annak idején ide járt a Műszaki Egyetemre építőmérnöki karra, ő tolmácsol nekik. Vannak ugyan egyezményes jelek - mint például gyere ide, menj oda - amelyek egy nagyon alapvető kommunikációt feltételeznek, ám ennél sokkal többre van szükség.

-Mi az, ami a te szakmádban a véleményed szerint megérett a változásra?

- Hát ez egy jó kérdés (nevet). Adott esetben a cégeknek, beruházóknak egy olyan fajta tudatosság, hogy ezekre a dolgokra áldozni kell. Ez nem feltétlenül csak anyagilag értendő. A biztonság tudat mindenki számára fontos dolog, sokat kell érte tenni. Amennyiben a vezetői fejekben tudatosul, hogy erre áldozni kell, ennek csak pozitív hozadéka lehet számukra, mert, ha minden rendben megy, akkor tudják tartani a határidőket és megfelelő ütemben és idő alatt készül el egy épület.

- A ti cégetek családi vállalkozás. Mit lehet a benne dolgozókról tudni?

- 2003-ban alakult a cégem, amit egy barátommal közösen alapítottunk, de aztán az élet úgy hozta, hogy külön váltunk egymástól és azóta az öcsémmel, Attilával ketten csináljuk. Mi nem vagyunk nagyvállalat, nem is akarunk sok embert foglalkoztatni, inkább arra törekszünk, hogy akikkel együtt dolgozunk, azokra feltétlenül tudjunk számítani és természetesen ők is ránk. Számomra sokkal fontosabb az ember, mint maga a létszám.

Nem akarunk nagy céggé válni, nem akarunk mindenhol jelen lenni, viszont akikkel együtt dolgozom azokért tűzbe teszem a kezem. Nem csak az elvégzett munka fontos, hanem hogy tudjam mi van velük, van-e valami problémájuk.

-Munkavédelmi szakemberek oktatásával foglalkoztok?

-Külön nem szoktunk kollégákat oktatni, de vannak olyan megbeszélések, ahol tudunk egymástól szakmai segítséget kérni.

-Csak Magyarországon dolgoztok vagy külföldön is?

-Szerencsére sok megkeresést kaptam külföldről is. Munka kapcsán jártam Mexikóban, dolgoztam Brazíliában, Lengyelországban, Németországban, Törökországban. Sok helyre hívtak dolgozni és ez jó érzés, mert azt jelenti, hogy elismerik azt, amit eddig csináltam.

-Ehhez viszont nyelvtudásra van szükség.

-így van. A magyar és a német adott, az angol szinte mindenhol kötelező manapság a világon, de például, amikor Mexikóba mentem dolgozni tanultam spanyolul is.

-A sok munka mellett hogy tudod képezni magad?

-Nehéz, mert az idő egy kicsit mindig ellenünk dolgozik, de lépést tartunk az aktuális szabályozókkal. A kollégák általában egy idegen nyelvet beszélnek, de amit szoktam hangsúlyozni a saját srácainknak is, hogy nyelvismeret nélkül egyre kevésbé lesz lehetőségük a továbbiakban részt venni olyan beruházáson, ahol külföldi a megbízó. Hiába jó szakember valaki, az önmagában kevés. Magyarán, ha valaki nem beszél nyelveket, hosszú távon nem tud részt venni a munkavédelmi világban.

-A munkáitok során szoktatok pozitív visszajelzéseket kapni?

-Igen és ez nagyon jó érzés. Örülök, amikor megértik az emberek a munkavédelem fontosságát, és be is tartják azt. A minap például az egyik kollégától, aki magasban végzett munkát megkérdeztem, hogy ki van-e kötve. Ő rám kacsintott és annyit mondott, hogy "Igen főnök, mert mindenkit hazavárnak".

(X)