A digitális magány kora

A digitális tér túltelített vizuális ingerekkel. Az online közösségi média folyamatos impulzusai fárasztják a befogadót. A művészek erre válaszul újra felfedezik a lelassulás élményét: csendes kiállításokat, interaktív installációkat, ahol a néző nem csupán néző, hanem résztvevő.

A digitális művészet nem versenyez a zajjal, hanem teret ad a figyelemnek. A képernyőkön és digitális platformokon megjelenő munkák sokszor lassú befogadást igényelnek: a pixel, a szín, a forma érzelmi reakciókat vált ki. Ez a magány nem elszigeteltség, inkább tudatos jelenlét, amelyben a befogadó újra kapcsolatba kerül önmagával.

A jövő művészete nem a látvány, hanem a tapasztalat kérdése.

A művészek feladata, hogy a digitális térben is emberi élményt teremtsenek, ahol a technológia eszköz, nem cél.