Sokáig azt hittük, hogy a fizetés mindennél fontosabb. Ha egy cég jól fizet, akkor az emberek maradnak, motiváltak lesznek, és hosszú távon lojálisak lesznek. Ma már egyre több vezető érzi, hogy ez önmagában nem igaz.
Sok házasság és tartós kapcsolat indult munkahelyi ismeretségből. Az ilyen párok előnye, hogy értik egymás szakmai világát és gyakran hasonló életstílusban működnek, de azért az irodai szerelemnek vannak veszélyei is.
A legtöbben azt gondolják, hogy a kényszermunka valami régi történet. Fekete-fehér fotók, háborúk, diktatúrák, munkatáborok. Olyan dolog, ami a történelem része lett, és szerencsére már nincs köze a modern világhoz. Csakhogy ez nem teljesen igaz.
Egyszer csak elérkezik az idő, amikor a nemrég indult vállalkozás túlnő a nappalin. Talán nem egyik napról a másikra, de gyszercsak azt veszed észre, hogy a polcokon már nem könyvek vannak, hanem céges irathalmaz, a szekrény alján nem cipők, hanem csomagolóanyagok. Az asztal pedig, amely valaha beszélgetések helye volt, most rendeléseket szolgál...
A miniraktár fogalma első pillantásra praktikus és érzelemmentes megoldásnak tűnik. Egy hely, ahol az ember elhelyezi mindazt, ami éppen nem fér bele az életébe. Túl sok bútor egy költözés után, régi iratok, megunt tárgyak, vagy éppen olyan emlékek, amelyekhez még nem áll készen végleg búcsút venni. Valójában azonban a miniraktár nem csupán fizikai...
A kommunikációs vakság (nem süketség) nem zajos jelenség. Nem kiabál, nem csap az asztalra. Csendben, észrevétlenül dolgozik, és mire feltűnik, addigra már feszültség, félreértés vagy bizalomvesztés formájában jelentkezik.