Az AI csak egy eszköz?
Az elmúlt években a cégek jelentős része "AI-tudatos" lett. Prezentációk, workshopok, posztok, nagy szavak, miközben valami furcsa dolog történik. Minél hangosabban állítja egy szervezet, hogy nem fél az AI-tól, annál több jel utal arra, hogy nagyon is.
Pedig az AI önmagában nem ellenség. Nem harap, nem rúg ki embereket, nem hoz rossz döntéseket. Ezeket továbbra is emberek teszik. Az AI csak felnagyítja azt, ami eddig is ott volt: a döntésképtelenséget, a kommunikációs hiányokat, a vezetői bizonytalanságot.
A "stratégiai okokból nem kommunikálunk róla" mondat ma gyakran nem stratégia, hanem halogatás. A magabiztos szervezetek tanulnak, és mernek beszélni a tanulási folyamatról is.
A másik jel a védekező kommunikáció. Amikor újra és újra elhangzik, hogy "az AI csak eszköz", "nálunk nem jelent veszély", "nem érinti az embereket". Ezek nem megnyugtató mondatok, hanem biztosítékok, ugyanis aki nem fél, annak nem kell magyarázkodnia.
Gyakori a kapkodó bevezetés is. Pilot projektek indulnak, rendszerek kerülnek bevezetésre, miközben nincs belső képzés, nincs etikai irányelv, nincs kijelölt felelős. Ez nem innováció. Ez pániküzemmód. Olyan, mint amikor valaki futócipőt vesz, de soha nem tanul meg futni.
A HR külön fejezetet érdemelne. Ha egy HR-szervezet nem tud válaszolni arra, hogyan változnak a munkakörök, milyen új készségek kellenek, vagy hogyan alakulnak a karrierutak, akkor ott nem a jövőt tervezik, hanem időt nyernek. Az AI ugyanis nemcsak technológiai kérdés, hanem nagyon is emberi.
És ott van az emberi értékek hirtelen felértékelődése. Amikor minden kommunikáció erről szól, miközben a gyakorlatban nincs párbeszéd, nincs bevonás, nincs őszinteség.
A valódi kérdések egyszerűek és ezért kényelmetlenek:
Ki dönt az AI által generált tartalomról?
Ki vállalja a felelősséget egy rossz döntésért?
Mi történik azokkal, akiket részben vagy egészben kivált?
Mit tanulhatnak meg helyette?
Ahol ezekre nincs válasz, ott nincs stratégia. Azok a cégek lesznek versenyelőnyben, amelyek képesek kimondani: nem tudunk még mindent, de tanulunk, és ezt nemcsak kifelé, hanem befelé is kommunikálják.