„Esküvők régen és most” – Egy esküvőszervező gondolatai az elmúlt évek nagy napjairól

Amikor 8-10 évvel ezelőtt belevágtam az esküvőszervezésbe, nem gondoltam volna, hogy ennyit változik majd ez a világ. Azóta láttam meghitt, családi szertartásokat egy borospincében és fényűző, hollywoodi stílusú lagzit is, ahol még a pohárköszöntő is koreografált volt. 

Ahogy telnek az évek, egyre világosabban rajzolódnak ki bizonyos trendek és tanulságok is a ényűző, többnapos, sokmilliós partytól kezdve a meghitt családi körben tartott ünnepségig.

Pénz, pénz, pénz és a valóság

Az egyik legnagyobb változás, amit látok, az az esküvőkre szánt költségvetés. A COVID előtti években és főleg a járvány utáni "dühös lagzik" időszakában sokan mindent bele akartak adni. Az emberek hajlandók voltak több millió forintot költeni egy napra, mert úgy érezték, be kell pótolni az elveszett időt, meg hát egeseknél a pénzek is felhalmozódtak.

Mostanra azonban sokkal tudatosabb lett a hozzáállás. Pár éve még mindenki drónvideót akart és 5 fogásos vacsorát, most pedig, bár a pénz fontos maradt, már nem a látvány a cél, hanem az élmény.

Pinterest-álmok vs. valódi stílus

A dizájn terén is érdekes hullámzások vannak. Volt egy időszak, amikor minden második menyasszony ugyanazt a Pinterest-képet mutatta: makramé, rusztikus faasztal, eukaliptusz. Ez szép volt, amíg újdonságként hatott, de ma már - én úgy látom - , az egyediség lett az igazi luxus.

Az utóbbi évek legnagyobb pozitívuma, hogy sok pár végre saját stílusban gondolkodik. Egyik esküvő egy balatoni stégen zajlott, flip-flopban, másik egy régi gyárépületben, ipari stílusban - egyik sem volt unalmas. A klasszikus fehér rózsa háttérbe szorult, helyette jönnek a színek, formák, és merész párosítások.

Ruhák: köszönjük, végre kényelmesek

Igen, volt idő, amikor egy menyasszony 10 kilós ruhában próbált táncolni hajnali háromkor. Ma már egyre több a praktikus, könnyen viselhető, akár váltóruha is szóba jön. A menyasszonyok nem akarnak dísztárgyak lenni, hanem jól akarják érezni magukat. Az öltönyös vonalon is lazul a dress code, nem ciki már a világos szín, a zakó nélküli megjelenés sem.

A vendégek, a hangulat és az emberi oldal

Talán a legnagyobb változás mégis az, hogy a párok egyre tudatosabban válogatják meg, kit hívnak meg. Nincs már "muszájból hívott" harmad-unokatestvér, vagy a szülők kollégája. Ezáltal az esküvők intimebbek, őszintébbek lettek. Sokkal jobb hangulatú egy olyan buli, ahol tényleg mindenki örül a párnak, mint egy 150 fős vendégsereg, ahol a fele ember nem is tudja, hogy a menyasszony szereti-e a mákos rétest.

Esküvőszervezőként azt látom, hogy az elmúlt évek nemcsak divatot, hanem szemléletváltást is hoztak. Az emberek már nem "megcsinálni" akarják az esküvőt, hanem átélni.

Mert egy nap nem attól lesz emlékezetes, hogy hány csillogó mécses volt az asztalon, hanem attól, hogy hány ölelést kaptál a táncparkett közepén.

(K.J)

                                                                                 ...

A házasságkötések száma világszerte, így Magyarországon is csökkenő tendenciát mutat, miközben sokan élnek tartós, elkötelezett kapcsolatban esküvő nélkül. 

Íme néhány vélemény ebben a témában:

 Tímea ( 35 éves) : "Nem a papír számít"

"Sok pár úgy érzi, hogy az elköteleződés nem a házassági anyakönyvi kivonattól lesz igazi. Szeretik egymást, együtt élnek, közösen nevelnek gyereket és szerintük ettől már család a család, függetlenül az esküvőtől."

Péter (29 éves): Az esküvő drága. Nagyon.

Egy "átlagos" esküvő ma már több millió forintba kerül. Sokan inkább elutaznak, lakást vesznek vagy egyszerűen nem akarják erre elkölteni a megtakarításukat. Én még nem találtam meg az igazit, igaz, hogy megtakarításom sincs, de szerintem az esküvő nem a vendégekről szól, hanem a házasulandókról.

Barnabás (41 éves) : Rossz minták, rossz tapasztalatok

Sokan olyan családból jönnek, ahol a házasság inkább fájdalmas volt, mint boldogító. Ha valaki a szülei válását, veszekedéseit látta kiskorától, mint például én, az nem bízik a házasság intézményében. 

Cintia (19 éves): A szabadság illúziója

Én úgy tapasztalom, hogy sokak szerint  a házasság valamiféle "börtön", és ezért nem akarják lekötni magukat. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretik a párjukat, csak nehezen viselik a formális kereteket.

Robi ( 33 éves) "Majd egyszer…" 

Vannak, akik elvileg szeretnének esküvőt, de mindig halogatják, ilyen a barátnőm is. Előbb egy minőségi lakás, aztán utazgassunk, gyerekről persze szó sincs,mert az számára akadály. És egyszer csak már nincs is olyan nagy jelentősége a házasságnak.

Akár házasságban, akár anélkül élünk együtt, egy dolog biztos: a kapcsolataink minősége nem a ceremóniákon vagy a papírokon múlik, hanem a mindennapi figyelmen, törődésen és közös döntéseken. Vannak, akik számára az esküvő a beteljesülés szimbóluma, másoknak pedig a csendes összetartozás mindennapos valósága az, ami számít. És bár a hagyományok változnak, az emberi vágy, hogy valaki mellett otthonra leljünk, örök marad.