"Nem a CV dönt, hanem a hang és a történet"

Azt mondják, hogy a toborzás ma már nem az a fapados sorakozó, ahol a HR-es egy halom önéletrajzot lapozgat, és a legszebben formázott PDF nyer. A mai munkaerőpiac sokkal inkább egy élő, lélegző beszélgetés, ahol nem a betűtípus, hanem a hang rezgése mondja el, ki vagy valójában. És a történeted. Mert az emberek nem kompetenciákra kíváncsiak, hanem karakterekre....vagy nem?

A szakemberek évek óta panaszkodnak: "Jönnek az önéletrajzok, mindenki ugyanazt írja." Persze, mert a CV a biztonsági játék terepe. Ott mindenki proaktív, csapatjátékos, eredményorientált. A különbség a hangban van. Abban, ahogy mesélsz. Ott derül ki, ki tud kapcsolódni, ki képes érthetően kommunikálni, és ki hoz energiát a térbe.

A modern toborzásban a beszédkészség már nem opcionális: ez lett az új belépőjegy, a személyes történet pedig az iránytű, ami segít a HR-eseknek megérteni, hova tartasz. Nem elég felsorolni, mit csináltál, azt is tudni akarják, miért csináltad, mit tanultál belőle, és mit hoztál magaddal. Ez az, amit a CV nem tud átadni, bármilyen szépen is formázod.

A cégek ma már nem csak jó munkaerőt keresnek, hanem jó kommunikátort is egyben.

Olyat, aki nem roppan össze egy váratlan meetinghelyzetben, aki tud érvelni, kérdezni, fókuszálni, aki képes történetet mesélni, mert ahol jó a történet, ott jó az együttműködés is, a hang pedig felfedi, amit a szavak eltakarnak: lelkesedést, bizonytalanságot, kreativitást, értékrendet. Ezért lett ekkora ereje a videós és hangalapú jelentkezéseknek. Aki jól kommunikál, az már félúton van a siker felé.

És akkor jön a nagy kérdés: ha ennyire az ember számít, akkor miért van az, hogy az első rostán sok helyen még csak választ sem kapnak a jelentkezők?

A válasz egyszerűbb, és fájdalmasabb, mint hinnénk. A régi rendszer még nem múlt el teljesen. A HR-esek nagy része még mindig a mennyiségre optimalizál és nem a minőségre. Több száz CV zúdul rájuk, és ahelyett, hogy beszélgetést kezdeményeznének, maradnak a "könnyebb útnál": robotikus szűrés, automata rendszerek, sablonok. A modern elvárások és a régi folyamatok közt keletkezik egy törésvonal, amiben sok jó jelölt egyszerűen eltűnik.

A vállalatok egy része már felismerte, hogy ez így zsákutca. Ők kevesebb CV-t kérnek, viszont több időt szánnak a beszélgetésre. Megértették, hogy a jövő munkahelye nem papírokból épül, hanem emberekből, akiknél a hang az, ami igazán számít.

A történetmesélés ezért lett a modern karrier legfontosabb eszköze. Nem kell csillámpor. A jó történet néha döccenős, néha nyers, de igaz. Az igaz történetekhez könnyebb kapcsolódni, mint egy steril önéletrajzhoz. Ha valaki képes lényegre törően és bátran elmondani, honnan jött és merre tart, azt nem felejtik el.

A vezetői toborzás még inkább ezt tükrözi. Ott már minden a kommunikáció minőségén áll vagy bukik. Aki tud fókuszt tartani egy beszélgetésben, aki nem tér ki a nehéz kérdések elől, aki képes érthetően gondolkodni, az ma sokkal többet ér bármilyen CV-nél. És igen, még ha időnként a rendszer döcög is, ez az irány már visszafordíthatatlan.