Podcast forradalom - 1. rész
2019 novemberében Suri Imrével, a 90.9 Jazzy rádió ügyvezetőjével beszélgettem a rádiózás múltjáról, jelenéről és jövőjéről, amikor még a podcast inkább csak a műsorok ismétléseként volt jelen. Aztán a Covid után egyre többen akartak megszólalni ez utóbbi platormon. ( A BESZÉLGETÉS ALÁBB HALLHATÓ! )
TUDTAD?
A podcastnél a hang a főszereplő. A hangsúly a beszéden, a gondolatmeneten, a történeten van, nem a mimikán, nem a vágóképeken, nem a vizuális trükkökön.

Bár podcastet indítani ma divatos dolog, jól beszélni továbbra sem könnyű. Főleg akkor, ha nem szerepet akarunk játszani, hanem valóban jelen lenni. Erről ritkán szólnak a "hogyan indíts podcastet" útmutatók.
A podcast indulása valójában nem a "felvétel gomb" megnyomásával kezdődik, hanem egy kérdéssel: Mi az, amit rendszeresen, hosszú távon, hitelesen tudok képviselni?
"Ez a műfaj ma sokak szemében csupán technikai ügy. Mikrofon, platform, borító, feltöltés. Pipálható tételek egy listán, pedig ez korántsem elég."
A podcastban az érték gyakran abból születik, hogy merünk hangosan gondolkodni, jó kérdéseket feltenni. Megmutatja a kommunikációs beidegződéseinket, a túlmagyarázást, a bizonyítási vágyat, a megfelelési kényszert. És igen, a humort is vagy annak hiányát.
A podcast nem gyors eszköz. Nem instant siker, inkább lassú építkezés. De pont ettől hiteles. Aki belevág, előbb-utóbb megtanul figyelni magára, a másikra, a szavak súlyára.
Nem az számít, hogy hány adásod van, hanem hogy várják-e a következőt.
Podcastet indítani felelősség is, mert aki hallgat minket, időt ad, és az idő ma a legdrágább valuta. Ezért nem mindegy, mire használjuk. Oktatásra? Inspirációra? Gondolkodásra? Vitára? Mindegyik jó válasz lehet, ha tudatos. Ha erre van válasz, akkor a technika megtanulható, a téma alakul, és a közönség lassan, de biztosan épül. Ha viszont ez a válasz hiányzik, akkor a legjobb mikrofon is csak zajt rögzít.
(M. Kovács Ági, szerkesztő-műsorvezető)