Utazás térkép nélkül

Az utazás első ajándéka a lassulás, még akkor is, ha repülővel megyünk. Ahogy kilépünk a megszokott utcából, hirtelen új szabályok lépnek életbe. Más a reggel illata, másképp köszönnek az emberek, máshogy telik az idő. 

A második ajándék a türelem. Utazás közben megtanuljuk elfogadni, hogy nem minden rajtunk múlik. Mert késhet a vonat, bezárhat a múzeum, eleredhet az eső, amikor napfényt ígértek.

Az ember rájön, hogy a kontroll elengedés nem veszteség, hanem felszabadulás. A világ nem ellenünk dolgozik, csak nem a menetrendünk szerint. 

Az sem baj ha időnként csak bóklászunk, akár térkép nélkül.

A harmadik ajándék talán a legfontosabb: önmagunk újrafelfedezése. Idegen helyen másként reagálunk. Bátrabbak vagyunk, vagy épp csendesebbek. Van, aki beszédes lesz, van, aki jegyzetelni kezd. Az utazás tükör, de nem az a könyörtelen ajta, inkább megengedő. Megmutatja, kik lehetnénk, ha nem ragaszkodnánk annyira ahhoz, akiknek hisszük magunkat.

És ott vannak a találkozások. Nem a nagy beszélgetések feltétlenül, hanem a pillanatok, mint egy mosoly a pékségben, egy félreértett mondat, amin együtt nevetünk, egy idegen, aki útba igazít, majd örökre eltűnik az életünkből. Ezek nem kerülnek fel az Instagramra, mégis ezek maradnak meg igazán, talán mert az utazás emberi műfaj.

Hazatérve gyakran mondjuk, mindenütt jó, de legjobb itthon, és ez nem ellentmondás. Ez bizonyíték. Ugyanis az utazás nem elvisz, hanem visszahoz, kicsit átrendezve, kicsit letisztulva. Nem leszünk tőle más emberek, csak pontosabb verzióink önmagunknak. 

Szóval, ha legközelebb útra kelsz, próbálj meg nem mindent megörökíteni. Hagyd, hogy néhány pillanat csak benned éljen. Az utazás nem tartalom. Az utazás tapasztalat. És a legjobb része sokszor az, amit nem lehet elmesélni.