Váltani vagy maradni? – A bátorság ára az életben és a munkában

Váltani mindig kicsit olyan, mint egy ismeretlen ajtót kinyitni. Tudjuk, hogy valami más vár ránk, de azt nem, hogy pontosan mi. A munka világában ez különösen igaz: évekig ragaszkodunk egy álláshoz, ami talán már nem motivál, de ismerjük a folyamatokat, a kollégákat, tudjuk, mikor kaphatunk szabadnapot. A biztonság kényelmes, még akkor is, ha már rég nem ad örömöt.

A bátorság ilyenkor nem feltétlenül azt jelenti, hogy hirtelen felmondunk, inkább azt, hogy merünk-e szembenézni azzal, amit szeretnénk, és elindulunk felé. Van, aki új szakmát tanul, van, aki külföldre költözik, és van, aki "csak" munkahelyet vált – de mind ugyanazzal a belső félelemmel küzd: mi van, ha rosszabb lesz?

És persze nem csak a munka világában játszódik le ez a belső párbeszéd. Ugyanez történik, amikor költözésen gondolkodunk, amikor egy párkapcsolatból kilépünk, vagy amikor egyszerűen úgy döntünk, hogy másképp szeretnénk élni. A váltás mindig egy kis halál: lezárunk valamit, és helyet csinálunk az újnak.

Talán ezért nehéz: mert az ismeretlenbe lépve elveszítjük a kontroll illúzióját. Pedig ha jobban belegondolunk, a biztonság, amit annyira őrizgetünk, sokszor csak megszokás. Az igazi bátorság nem az, hogy nem félünk, hanem hogy elindulunk a félelmeinkkel együtt is.

A végén gyakran kiderül: amitől tartottunk, az nem is volt olyan ijesztő. És ha nem lépünk, talán sosem tudjuk meg, mennyi minden várt volna ránk azon a bizonyos ajtón túl.