Egy sok éve a fürdőszobai polcon árválkodó parfum hirtelen máshogy néz ki, mint amikor megvettük, a folyadék viszont már nem a szalmasárga, hanem inkább a whiskyszínű skálán mozog. Mi történt itt? Elárulom: semmi drámai, csak kémia.
A kabriózás nem egyszerűen autózás. Egy olyan szabadságélmény, amelyet még a legmodernebb technológia sem tud helyettesíteni.
Évtizedeken keresztül természetesnek vettük, hogy ha megnyitjuk a csapot, mindig érkezik ivóvíz. Közben, szinte észrevétlenül megváltozott körülöttünk a világ.
Ha az elmúlt években úgy éreztük, hogy a nyári hőhullámok végtelennek tűnnek, miközben máskor hetekig esik az eső, nem csupán a véletlen műve. A meteorológusok szerint egyre gyakoribbá válik az úgynevezett Jäger-hatásként emlegetett időjárási helyzet, amikor a légköri folyamatok hosszabb időre szinte megmerevednek.
Sokáig úgy tekintettünk a nyári hőségre, mint néhány kellemetlen hétre, amelyet egy ventilátorral vagy légkondicionálóval át lehet vészelni. Az elmúlt évek azonban egyértelművé tették, hogy a szélsőséges hőhullámok nem átmeneti jelenségek, hanem talán egy új éghajlati korszak részei.
A jövő építészetében egyre gyakrabban születik meg előbb egy digitális kép, amely még azelőtt mutatja meg az épület működését, mielőtt valóságosan felépülne. Ez a digitális iker, amely az építőipar egyik legizgalmasabb innovációja.
Ha valaki tíz évvel ezelőtt azt mondja, hogy néhány fős startupok fogják megváltoztatni az építőipart, valószínűleg sokan mosolyogtak volna. Hiszen ez az ágazat mindig is a nagy beruházásokról, a több évtizedes múlttal rendelkező vállalatokról és a lassan változó technológiákról volt ismert. Ma azonban egészen más világban élünk.
A legtöbb ember számára egy ház építése számokkal kezdődik. Telekméret, négyzetméter, költségvetés, hitel, energetikai besorolás. Hosszú listák készülnek burkolatokról, nyílászárókról és műszaki megoldásokról. Pedig a legfontosabb kérdés ezek között ritkán szerepel. A podcastben Benson Marcell építésszel, a CraftBenson Architecture / Design építész...
A víz hiányát mi leginkább a kiszáradt kertekből, sárguló mezőkből vagy alacsony folyópartokból érzékeljük. A vízi állatok számára azonban az aszály sokkal többet jelent egyszerű vízveszteségnél: élőhelyek tűnnek el, táplálékláncok borulnak fel, és egyes fajok túlélési esélyei drasztikusan csökkennek.
A víz tükrén megcsillanó napfény, a madarak hangja, a horgászbot finom rezdülése. Ezek azok a pillanatok, amelyekért egyre többen hagyják maguk mögött a város zaját.
Európában továbbra is a mediterrán térségek a legnépszerűbb úti célok közé tartoznak. Görögország szigetei, Olaszország tengerpartjai, Horvátország rejtett öblei vagy Spanyolország városai minden évben milliókat vonzanak
A jövő fenntartható megoldásai sokszor nem a legbonyolultabb technológiákból születnek. Néha egy egyszerű, évszázadok óta ismert módszer, mint például a legeltetés, találkozik a modern energiatermeléssel. A Volkswagen egyik napelemparkjában például nem fűnyíró gépek, hanem juhok dolgoznak azon, hogy a terület rendezett és természetközeli maradjon.
Van valami különleges abban, amikor egy étterem nem egyszerűen egy hely, ahol elfogyasztunk egy vacsorát, hanem egy időutazás. Amikor ugyanazok között a falak között ülünk, ahol évszázadokkal ezelőtt kereskedők, művészek, uralkodók vagy éppen hétköznapi emberek kanalazták a levest, emelték poharukat vagy ünnepeltek egy fontos eseményt.
Sokan azt gondolják, hogy az alkotáshoz korlátlan időre, nyugalomra és tökéletes körülményekre van szükség. A valóság azonban gyakran ennek éppen az ellenkezőjét mutatja.
Ki dönt a szépségedről, az értékedről, a szerethetőségedről? Milyen súlya van egy gyerekkori bántásnak, és hogyan változhat át esztétikai élménnyé? Saját szemünk, vagy a külvilág visszajelzései határozzák meg a szépséget? Erre a kérdésre keresi a választ Lévai-Nagy Viktória legújabb, "Szépség: visszavéve" című kiállítása.
Idén több kiállítóval és több százmillió forint értékű műkinccsel várja az érdeklődőket február 26. és március 1. között a 8. Art and Antique kiállítás és vásár Budapesten, a Bálnában.
Van egy furcsa szokásunk. Ha valami megkopik, lecseréljük. Ha megkarcolódik, kidobjuk. Ha már nem olyan divatos, keresünk helyette újat. Mintha a tárgyaknak is lenne szavatossági idejük. Pedig vannak dolgok, amelyek éppen az idő múlásával válnak értékesebbé. Ilyenek a régi bútorok is.
Amikor az olasz dizájnról beszélünk, sokaknak azonnal a luxus sportautók, a kifinomult bútorok vagy a stílusos milánói lakások jutnak eszébe. Olaszország azonban jóval többet jelent puszta esztétikánál.
A magyar design az elmúlt évtizedekben csendben, de következetesen építette fel nemzetközi jelenlétét. Miközben a globális designszcéna sokáig a nyugat-európai és skandináv irányzatok köré szerveződött, egyre több magyar alkotó lépett ki a nemzetközi porondra, és bizonyította be, hogy egy kisebb országból érkező kreatív gondolkodás is képes...
Van az a pillanat, amikor az ember megáll egy tárgy előtt, ami nem villog, nem trendi, mégis ott marad a tekintet. Mert ezt ember csinálta. Nem egy algoritmus, nem egy optimalizált gyártósor, hanem két kéz, idővel, figyelemmel, apróbb hibákkal együtt.
