Sok házasság és tartós kapcsolat indult munkahelyi ismeretségből. Az ilyen párok előnye, hogy értik egymás szakmai világát és gyakran hasonló életstílusban működnek, de azért az irodai szerelemnek vannak veszélyei is.
A legtöbben azt gondolják, hogy a kényszermunka valami régi történet. Fekete-fehér fotók, háborúk, diktatúrák, munkatáborok. Olyan dolog, ami a történelem része lett, és szerencsére már nincs köze a modern világhoz. Csakhogy ez nem teljesen igaz.
Vietnam neve sokaknak még mindig a zsúfolt nagyvárosokat, a robogók végtelen folyamát és a gyors gazdasági növekedést jelenti. De aki egy kicsit közelebb lép, egy egészen más történetet lát: egy országot, amely csendben, következetesen próbál egyensúlyt teremteni fejlődés és fenntarthatóság között.
Egyszer csak elérkezik az idő, amikor a nemrég indult vállalkozás túlnő a nappalin. Talán nem egyik napról a másikra, de gyszercsak azt veszed észre, hogy a polcokon már nem könyvek vannak, hanem céges irathalmaz, a szekrény alján nem cipők, hanem csomagolóanyagok. Az asztal pedig, amely valaha beszélgetések helye volt, most rendeléseket szolgál...
A mikrolakások jelensége első pillantásra a városi élet kényszerű melléktermékének tűnik. Egy válasz a növekvő ingatlanárakra, a zsugorodó életterekre és a sűrűsödő városi népességre. Ugyanakkor egyre többen tekintenek rájuk tudatos választásként. Felmerül tehát a kérdés, a mikrolakás a modern élet szükségszerűsége, vagy épp ellenkezőleg, a jövő...
Amikor végigsétálunk egy olasz városon, néhány lépésen belül találkozhatunk több ezer éves kövekkel és néhány éves modern épületekkel. Olaszország különlegessége éppen ebben rejlik. Az antik és a modern építészet nem egymást kizárva, hanem egymás mellett létezve formálja a városok arculatát.
Az ottoman építészet legmarkánsabb eleme a központi kupola. Inspirációját a bizánci örökségből merítette, mely az égboltot idézi, az isteni rendet szimbolizálja.
Az építészet történetében vannak ikonikus formák, amelyek nem tervezőasztalon születtek, hanem a túlélés kényszere hívta őket életre. Az eszkimók, pontosabban az inuit közösségek igluja ilyen. Szinte abszurdnak tűnik házat építeni hóból, pedig az iglu nemcsak működik, hanem kifejezetten intelligens építészeti megoldás.
Vietnam neve sokaknak még mindig a zsúfolt nagyvárosokat, a robogók végtelen folyamát és a gyors gazdasági növekedést jelenti. De aki egy kicsit közelebb lép, egy egészen más történetet lát: egy országot, amely csendben, következetesen próbál egyensúlyt teremteni fejlődés és fenntarthatóság között.
Bár a hét elején inkább felhős idő lesz jellemző, a hét végére napsütés várható.
Izland nem egy klasszikus úti cél, inkább egy mentális állapot, ahol az ember elkezd máshogyan gondolkodni. Nem véletlen, hogy a világ egyik leginnovatívabb, fenntartható működésre törekvő társadalma éppen itt alakult ki.
Az utóbbi években a környezetvédelem olyan divatszóvá vált, amit minden cég előszeretettel használ. Mindenki "zöld", "fenntartható" vagy "karbonsemleges". Csakhogy a gyakorlatban egyre többször látjuk, hogy a kommunikáció sokszor előrébb jár, mint a valós cselekvés.
Ki dönt a szépségedről, az értékedről, a szerethetőségedről? Milyen súlya van egy gyerekkori bántásnak, és hogyan változhat át esztétikai élménnyé? Saját szemünk, vagy a külvilág visszajelzései határozzák meg a szépséget? Erre a kérdésre keresi a választ Lévai-Nagy Viktória legújabb, "Szépség: visszavéve" című kiállítása.
Idén több kiállítóval és több százmillió forint értékű műkinccsel várja az érdeklődőket február 26. és március 1. között a 8. Art and Antique kiállítás és vásár Budapesten, a Bálnában.
A mesterséges intelligencia már nem csak számol, elemez és optimalizál, hanem rajzol, zenét szerez, verset ír. Innentől a kérdés nem technológiai, hanem mélyen emberi. Hol van ebben a művészet? És hol vagyunk mi?
A digitális tér túltelített vizuális ingerekkel. Az online közösségi média folyamatos impulzusai fárasztják a befogadót. A művészek erre válaszul újra felfedezik a lelassulás élményét: csendes kiállításokat, interaktív installációkat, ahol a néző nem csupán néző, hanem résztvevő.
A magyar design az elmúlt évtizedekben csendben, de következetesen építette fel nemzetközi jelenlétét. Miközben a globális designszcéna sokáig a nyugat-európai és skandináv irányzatok köré szerveződött, egyre több magyar alkotó lépett ki a nemzetközi porondra, és bizonyította be, hogy egy kisebb országból érkező kreatív gondolkodás is képes...
Van az a pillanat, amikor az ember megáll egy tárgy előtt, ami nem villog, nem trendi, mégis ott marad a tekintet. Mert ezt ember csinálta. Nem egy algoritmus, nem egy optimalizált gyártósor, hanem két kéz, idővel, figyelemmel, apróbb hibákkal együtt.
Évtizedekig a letisztultság számított az egyetlen elfogadott iránynak a lakóépítészetben. Aztán az emberek elkezdtek nem csak lakni, hanem újra élni az otthonaikban.
A világ zajos. Minden irányból reklámok, üzenetek, képek, információk és tárgyak özöne zúdul ránk. Egy kattintással vásárolunk, egy mozdulattal díszítünk, és egyre több "kell" halmozódik az életünkben, legyen szó ruháról, bútorokról vagy digitális eszközökről. Miközben a mennyiség nő, a figyelmünk, az időnk és az energiánk fogy. Valahol itt...
