Az okosotthon, amely jobban ismer minket, mint a családunk

Reggel fél hétkor felmegy a redőny. A kávéfőző lassan munkába áll, a fűtés pontosan annyira melegíti fel a lakást, amennyire szeretjük, és mire kikecmeregünk az ágyból, valaki - pontosabban valami - már régen tudja, hogy felébredtünk. Nem kérdezi meg, jól aludtunk-e. Tudja, vagy legalábbis több adat áll rendelkezésére az alvási szokásainkról, mint annak, aki mellettünk feküdt egész éjjel. 

Üdvözöljük az okosotthonban! Abban a lakásban, amely lassan nemcsak kiszolgál minket, hanem megfigyel, tanul, következtet és egyre jobban megismer, és mielőtt bárki gyorsan lehúzná a redőnyt - természetesen kézzel -, érdemes tisztázni, hogy az okosotthon alapvetően fantasztikus találmány.

A lakás, amelynek nem kell kétszer szólni 

Az emberiség egyik legnagyobb problémája láthatóan mindig is az volt, hogy fel kell állni a kanapéról. Az okosotthon erre végre megoldást kínál. "Kapcsold le a lámpát!", "Emeld fel a hőmérsékletet!", "Indítsd el a robotporszívót!" - és ha jól állítjuk be a rendszert, egy idő után még kérni sem kell. A ház megtanulja a szokásainkat. Tudja, mikor érünk haza, mikor akarunk világítást, és melyik lámpa fénye lenne szimpatikusabb, milyen hőmérsékletben érezzük jól magunkat, és mikor lenne ideje végre elindítani a mosógépet. 

Egy jól működő okosotthon tulajdonképpen olyan, mint egy nagyon lelkes személyi asszisztens, csak nem kér fizetésemelést. 

"Mikor értél haza?" - kérdezi a család. Az okosotthon tudja. "Nem fázol?" - érdeklődnek, miközben a termosztát már három perce feljebb vette a hőmérsékletet. "Aludtál rendesen?" Erre jön az egészségügyi alkalmazás, az okosóra, az alvásfigyelő matrac és nagyjából minden kütyü, amelyik éjszaka is úgy gondolja, hogy szeretne valamit megtudni rólunk. 

A modern otthon lassan egy sajátos digitális naplót vezet. Nem írja le, hogy "ma rossz napom volt", de látja, hogy később kapcsoltuk le a lámpát, többször nyitottuk ki a hűtőt, egész nap otthon voltunk, és este tizenegykor még mindig ment a tévé.  Persze nem tudja, hogy összevesztünk valakivel, vagy egyszerűen csak megnéztünk egy sorozatot, de minél több információ kerül egy rendszerhez, annál pontosabb következtetéseket tud levonni arról, hogyan élünk. És itt kezd érdekessé válni a történet...vagy félelmetessé?

Kényelmes vagy kicsit ijesztő? 

Az okosotthon egyik legnagyobb ígérete, hogy leveszi a vállunkról a hétköznapi apróságokat. Nem kell azon gondolkodni, lekapcsoltuk-e a lámpát, nem kell visszafordulni, hogy bezártuk-e az ajtót, és nem kell egész nap fűteni az üres lakást. A rendszer figyel, optimalizál, segít. 

"A probléma természetesen nem az, hogy az otthonunk okosabb lesz, hanem az, hogy mi történik azzal, amit megtud rólunk." Mert egy intelligens ajtózár tudhatja, mikor vagyunk otthon. Egy hangasszisztens hallhatja, mit kérdezünk. Egy okostévé tudhatja, mit nézünk. Az energiafogyasztásból pedig akár arra is lehet következtetni, hogyan telnek a napjaink. 

Régen attól tartottunk, hogy a szomszéd leskelődik. Ma már a hűtőnk is rendelkezhet internetkapcsolattal, és ez azért egy egészen más kategória.

Amikor a jövő lakásáról beszélünk, sokan még mindig valami sci-fi filmet képzelnek el: fénylő falakat, beszélő robotokat és automatikusan kinyíló ajtókat. A valóság ennél sokkal alattomosabb. A jövő már nem feltétlenül látványos. Egy termosztát formájában érkezik, vagy egy okosizzóban, egy ajtócsengőben, akár egy robotporszívóban. 

Meglehet, hogy egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy a lakásunk pontosabban követi a napi rutinunkat, mint mi magunk. Talán ez az okosotthon valódi nagy dobása. Nem az, hogy lekapcsolja helyettünk a villanyt, hanem hogy lassan megismeri azokat a szokásainkat is, amelyekre mi magunk sem figyeltünk

A kérdés tehát már nem az, hogy okos lesz-e az otthonunk. Az már eldőlt. A valódi kérdés inkább az, hogy mi mennyire maradunk okosak benne?