Van egy furcsa szokásunk. Ha valami megkopik, lecseréljük. Ha megkarcolódik, kidobjuk. Ha már nem olyan divatos, keresünk helyette újat. Mintha a tárgyaknak is lenne szavatossági idejük. Pedig vannak dolgok, amelyek éppen az idő múlásával válnak értékesebbé. Ilyenek a régi bútorok is.
Amikor az olasz dizájnról beszélünk, sokaknak azonnal a luxus sportautók, a kifinomult bútorok vagy a stílusos milánói lakások jutnak eszébe. Olaszország azonban jóval többet jelent puszta esztétikánál.
A magyar design az elmúlt évtizedekben csendben, de következetesen építette fel nemzetközi jelenlétét. Miközben a globális designszcéna sokáig a nyugat-európai és skandináv irányzatok köré szerveződött, egyre több magyar alkotó lépett ki a nemzetközi porondra, és bizonyította be, hogy egy kisebb országból érkező kreatív gondolkodás is képes...
Van az a pillanat, amikor az ember megáll egy tárgy előtt, ami nem villog, nem trendi, mégis ott marad a tekintet. Mert ezt ember csinálta. Nem egy algoritmus, nem egy optimalizált gyártósor, hanem két kéz, idővel, figyelemmel, apróbb hibákkal együtt.
Évtizedekig a letisztultság számított az egyetlen elfogadott iránynak a lakóépítészetben. Aztán az emberek elkezdtek nem csak lakni, hanem újra élni az otthonaikban.
A világ zajos. Minden irányból reklámok, üzenetek, képek, információk és tárgyak özöne zúdul ránk. Egy kattintással vásárolunk, egy mozdulattal díszítünk, és egyre több "kell" halmozódik az életünkben, legyen szó ruháról, bútorokról vagy digitális eszközökről. Miközben a mennyiség nő, a figyelmünk, az időnk és az energiánk fogy. Valahol itt...