Amikor a pályaudvar már nem csak közlekedési épület
Miért kellene egy pályaudvarnak szépnek lennie, hiszen az ember azért megy oda, hogy elérje a vonatot. Vagy mégsem?
A 2026-os Prix Versailles, a világ egyik jelentős építészeti és designelismerése idén külön figyelmet fordított az utasforgalmi állomásokra. A világ legszebb új állomásainak listájára három európai projekt került: a lyoni Part-Dieu, a római Colosseo–Fori Imperiali és a nápolyi Monte Sant'Angelo, és ez nem pusztán arról szól, hogy melyik állomáson szebb a mennyezet.
A pályaudvarból lassan városi nappali lesz. A régi pályaudvar alapvetően egy dolgot tudott: elvinni minket valahová. Megérkeztünk, vettünk jegyet, vártunk, felszálltunk. A mai állomás viszont egyre inkább azt mondja:
Üzlet, kávézó, közösségi tér, építészeti élmény, művészet, történelem, és persze közlekedés.
A lyoni Part-Dieu például egy évtizedes átalakítás után nem egyszerűen nagyobb közlekedési csomópont lett: a Prix Versailles értékelése szerint városi közösségi térré is vált, amelyet nemcsak az utazók használnak. Ez már egészen más filozófia. A pályaudvar nem csak az út közbeni hely. hanem maga is úti cél lehet.
Rómában a metrózásból régészet lett
Ha van város, ahol különösen nehéz úgy építkezni, hogy közben ne találjunk valami kétezer éveset, az Róma. A Colosseo–Fori Imperiali metróállomás építésénél ezért nem egyszerűen egy közlekedési infrastruktúrát kellett létrehozni.
Az állomás 2025 decemberében nyílt meg, és az építkezés során feltárt régészeti leletekből állandó kiállítás jött létre. A projektet a Colosseum Régészeti Parkja és a Sapienza Egyetem építészeti és design tanszéke is segítette. Vagyis az utas nem egyszerűen lemegy a metróhoz. Négy föld alatti szinten működik, több mint harminc méter mélységig, és az út során az utas régészeti emlékekkel találkozik. Egy különleges oculuson keresztül pedig még a Colosseumra is ráláthat. Ez már nem egyszerűen metró. Ez egy múzeum, amely történetesen vonatot is indít.
Nápoly sem szerénykedik
A harmadik európai kiválasztott, a nápolyi Monte Sant'Angelo állomás egészen más módon akar emlékezetes lenni.
A projektben Anish Kapoor művész is közreműködött, az állomás formavilága pedig a Vezúvhoz, barlangokhoz és a Szibilla legendájához kapcsolódó asszociációkat használ. Vagyis itt sem az történt, hogy valaki azt mondta: "Építsünk egy betondobozt, aztán tegyünk bele pár padot."
Folyt.köv.