Az eltűnt tápanyagok nyomában
Ki ne hallott volna már – főleg idősebbektől – olyat, hogy régebben jobbak, ízletesebbek voltak a zöldségek és a gyümölcsök? Vajon ez nem csak amolyan életkorral járó, "bezzeg az én időmben" féle nosztalgiázás? Tényleg van alapja?

1997-ben Anne-Marie Mayer brit dietetikus elhatározta, hogy tudományosan megalapozott választ ad erre a kérdésre. Elővette az 1930-as és az 1980-as években publikált brit tápanyagtáblázatokat, kiválasztott 20 gyümölcs- és 20 zöldségfélét, és összehasonlította az ásványianyag-tartalmukra megadott értékeket.
Azt találta, hogy a magnézium, a réz és még néhány más mikroelem 1980-as koncentrációi lényegesen alacsonyabbak voltak, mint fél évszázaddal korábban. 2022-ben Mayer egy másik tanulmányában 1940-es, 1991-es és 2019-es adatokkal megismételte a korábbi vizsgálatát, és nagyon hasonló eredményt kapott: a szigetország fontos élelmiszernövényeiben 1940-hez képest 2019-re a legtöbb ásványi anyag és mikroelem – de leginkább a nátrium, a vas, a réz és a magnézium – koncentrációi látványosan alacsonyabbak lettek.
Hasonló elemzést végzett egy amerikai kutatócsoport Donald R. Davies vezetésével 2004-ben. Ők az USDA (United States Department of Agriculture) által közzétett, az Egyesült Államokra vonatkozó tápanyagtáblázatok alapján vetették össze az Észak-Amerikában termesztett 43 leggyakoribb zöldségféle 1950-ben és 1999-ben publikált tápanyagtartalmi értékeit. Az eredmény? Hat tápanyag-kategóriában (fehérje, kalcium, foszfor, vas, riboflavin és C-vitamin) találtak egyértelmű csökkenést.
És hogy hazai példával se maradjunk adósok, Ángyán József 1999-es Agrobiznisz helyett agrikultúrát című írásában hivatkozik arra, hogy a '60-as és a '80-as évek között, nem egészen két évtized alatt a búza fehérjetartalma (nedves sikértartalma) kétharmadára csökkent Magyarországon.