Iskolakezdés, robogó, kacatok
A nyári szabadság lassan átadja a helyét a csörgő ébresztőknek, az iskolatáskák ismét elfoglalják a folyosót, a reggeli indulás pedig családi logisztikai gyakorlattá válik. Van, aki a tornazsákját, a lakáskulcsát vagy a tavalyi matekfüzetet keresi. A sorozat támogatója az Euro Mini Storage.
A lakás közben megtelik az új tanév kellékeivel. Könyvek, füzetek, kinőtt ruhák, tavaly még nélkülözhetetlen társasjátékok, sportfelszerelések és különféle tárgyak gyűlnek össze, amelyekről a család minden tagja meg van győződve, hogy egyszer még biztosan kellenek. Kidobni tehát nem lehet őket. Elpakolni viszont annál nehezebb.
A gyerekszoba lassan átveszi egy kisebb tanszerraktár szerepét. A gardróbban olyan a helyzet, mintha egyszerre készülne a család síelni, kempingezni és tengerpartra utazni, pedig csak elkezdődött az iskola. Ilyenkor derül ki, hogy a lakás mérete nem feltétlenül a négyzetmétereken múlik, hanem azon, hány évnyi életet próbálunk egyszerre bezsúfolni a szekrényekbe.
Ráadásul szeptember nemcsak az iskolakezdésről szól. A robogót például nem mindenki szeretné egész ősszel az előszobában kerülgetni, a teraszról bekerült bútoroknak pedig szintén helyet kell találni. Aki társasházban él, pontosan tudja, hogy az erkély nem végtelen, a pince pedig nem mindig alkalmas minden holmi tárolására.
És persze ott vannak a költözések. Egyetemisták indulnak kollégiumba, fiatalok költöznek albérletbe, családok alakítják át a gyerekszobát, mások éppen felújításba kezdenek. Ilyenkor különösen jól jön egy átmeneti tárolóhely, ahol a ritkán használt vagy éppen útban lévő tárgyak megvárhatják, amíg újra szükség lesz rájuk.
A miniraktárak praktikus megoldást kínálnak azoknak, akik szeretnék felszabadítani az otthoni teret anélkül, hogy megválnának értékes vagy később még használható holmijaiktól. Egy külön tárolóhely segíthet abban, hogy a lakásban ne a szezonális felszerelések, a félretett dobozok és a "majd egyszer jó lesz valamire" tárgyak diktálják a mindennapokat.
Persze a rendrakásnak van egy kellemetlen mellékhatása: az ember ilyenkor szembesül vele, mennyi mindent őrizget.
A tavalyi iskolatáskát, amelyet a gyerek már cikinek tart, a kempinglámpát, amelyet legutóbb három éve használtunk, és azt a dobozt, amelyre ráírtuk, hogy "fontos", de azóta senki sem meri kinyitni. Nem kell mindentől megszabadulni. Elég, ha különbséget teszünk aközött, amire naponta szükségünk van, és ami nyugodtan várhat néhány hónapot egy másik helyen.
(X)