Kimerült társadalom
Talán nem is az a legfurcsább, hogy fáradtak vagyunk, hanem az, hogy szinte már fel sem tűnik.A fáradtság lassan beépült a mindennapjainkba. Ott van a reggeli kávé mellett, a villamoson a telefonunk fölé hajolva, a munkahelyi beszélgetésekben, a vasárnap esti szorongásban. Ott van abban a mondatban is, amelyet olyan könnyen mondunk ki: "Mostanában mindenki nagyon fáradt."
A munka beköltözött a nappalinkba. A telefonunk ott van az ágy mellett, az üzenetek akkor is megérkeznek, amikor már nem kellene. A hírek soha nem érnek véget, a közösségi oldalak pedig olyan világot tárnak elénk, amelyben valaki mindig szebb, sikeresebb, gazdagabb, egészségesebb, fiatalabb vagy érdekesebb nálunk
Miközben mások életét nézzük, lassan megfeledkezünk a sajátunkról.
Talán ez a modern kimerültség egyik legnagyobb paradoxona: rengeteg eszközünk van arra, hogy időt takarítsunk meg, mégis egyre kevesebb időnk van. Gyorsabban kommunikálunk, mégis kevesebb időnk jut egymásra. Gyorsabban dolgozunk, mégis több a feladat. Az információhoz pillanatok alatt hozzáférünk, mégis egyre nehezebb figyelni. Mindent elérhetünk, csak éppen magunkat egyre nehezebben érjük el.
A kimerült ember nem feltétlenül panaszkodik. Teszi a dolgát. Felkel, dolgozik, bevásárol, válaszol az üzenetekre, elintézi, amit el kell intézni. Mosolyog, amikor kell. Még viccelődik is. Csak közben elfogy belőle valami.
A szabadság utáni szomorúság létezik
A pszichológusok régóta ismerik azt a jelenséget, amelyet sokan "nyaralás utáni lehangoltságnak" neveznek. A napsütés, a kötetlenség és az élmények után hirtelen visszacsöppenünk a rutinba. Ez önmagában is okozhat rossz közérzetet, még akkor is, ha szeretjük a munkánkat.
Sokan úgy gondolják, hogy az első napon már ugyanazzal a teljesítménnyel kell dolgozniuk, mint a szabadság előtt. Pedig a szervezetnek időre van szüksége. Ahogy egy hosszabb futás után sem sprintelünk azonnal, úgy a mentális teljesítményünknek is kell egy-két nap, mire ismét csúcsformába kerül.
Nem érdemes a szabadság utolsó napján késő estig utazni. Ha lehet, hagyjunk egy átmeneti napot az otthoni visszarendeződésre: mossunk ki, pakoljunk ki, állítsuk vissza az alvási ritmusunkat. Az első munkanapra lehetőleg ne szervezzünk egész napos megbeszéléssorozatot. Kezdjük a fontos, de nem sürgős feladatokkal, és fokozatosan vegyük fel újra a tempót. Az is segíthet, ha a szabadság alatt kialakított jó szokásokból - például a reggeli sétából, az esti olvasásból vagy a hosszabb ebédszünetből - néhányat a hétköznapokba is átmentünk.
A fáradtság nem a pihenés kudarca
Ha a szabadság utáni első napokban fáradtnak érezzük magunkat, az nem azt jelenti, hogy rosszul pihentünk, sokkal inkább, hogy a szervezetünk alkalmazkodik egy újabb ritmusváltáshoz.
A jó hír, hogy ez az érzés általában két-három nap alatt elmúlik. Addig pedig érdemes egy kicsit türelmesebbnek lenni önmagunkkal, hiszen a pihenés célja nem az, hogy hétfő reggel robotként teljesítsünk, hanem hogy hosszabb távon egészségesebbek, kiegyensúlyozottabbak és motiváltabbak legyünk.