Lehet, hogy rosszul működik az otthonod?
Egy gyönyörű lakásban is lehet káosz, és egy régi bútorokkal, könyvekkel és emléktárgyakkal teli otthonban tökéletes rend. Szász Kati szerint ideje elfelejteni azt a gondolatot, hogy létezik egyetlen, mindenkire érvényes recept a rendezett élethez.
Van olyan lakás, amelyet egy lakberendezési magazin címlapjára lehetne tenni. A kanapé gyönyörű, a színek harmonikusak, a tárolók okosan elrejtve. Aztán beköltözik az élet. Néhány hét múlva valahol megjelenik egy kupac, az előszobában földre dobált táskák, a konyhapulton mosatlanok, a ruhák pedig újra birtokba veszik az egyetlen széket a hálószobában.
De miért nem tudunk rendet tartani? Szász Kati szerint lehet, hogy nem is velünk van a baj. Bár több, mint huszonöt éve foglalkozik enteriőrökkel, dizájnnal és otthonokkal, ma már nemcsak azt figyeli, hogyan néz ki egy tér, hanem azt is, hogyan működik benne az ember.
Az egyik legnagyobb tévhit, hogy a rendszerezés tulajdonképpen egy alapos nagytakarítás. Persze, amikor átnézünk egy teret, törölgetni és szelektálni kell, és a valódi kérdés nem is az, hogy hány doboz fér el a szekrényben, hanem az, hogyan is élünk.
Hová tesszük le a kulcsot, amikor hazaérünk? Hol köt ki a táska? Mi történik azokkal a ruhákkal, amelyek egy széken, vagy mellette landolnak?
Szász Kati szemléletének egyik legfontosabb gondolata: nem az embert kell átnevelni, hanem a teret kell hozzá igazítani. Ha valaki szeret mindent szem előtt tartani, annak egy olyan rendszer, amelyben minden tárgy mélyen egy szekrényben csücsül, valószínűleg nem fog működni. Ha pedig valakinek fontosak az emléktárgyak, nem kell mindent kidobálni.
A cél nem egy steril lakás létrehozása, és nem az, hogy úgy nézzünk ki, mintha éppen egy lakberendezési katalógus fotózására várnánk. Fontos, hogy az otthonunk könnyebbé tegye az életünket.
A rendrakásnak ma már saját sztárjai vannak
Marie Kondo neve összeforrt a szelektálással, a tárgyak elengedésével és a minimalizmussal. Csakhogy a japán rendrakási filozófia mögött jóval több van, mint néhány ügyesen összehajtogatott póló.
Japánban komoly társadalmi és kulturális előzményei voltak annak, hogy az emberek elkezdtek másképpen gondolkodni a tárgyaikról és a fogyasztásról. A rendrakásnak spirituális hagyományai vannak: az új időszak előtt helyet kell teremteni annak, ami ezután következik.
A megfelelően működő otthon az, amelyik a legkevésbé akadályoz bennünket abban, hogy éljünk benne.
A nyugati világ hajlamos egyetlen jól exportálható üzenetté egyszerűsíteni az egészet: ami nem kell, dobd ki. Csakhogy az élet ennél bonyolultabb. A minimalizmus lehet szép, de a régi bútorokkal, könyvekkel és családi tárgyakkal teli otthon is lehet rendezett. Sőt, ma éppen az eklektikus, vintage és személyes terek reneszánszát éljük.
Vágyunk a rendre, talán mert a külvilágban egyre kevesebb dolgot tudunk kontrollálni. Változnak a körülmények, bizonytalanok vagyunk, terveket készítünk, majd újratervezzük őket. Otthon viszont visszaszerezhetünk valamit az irányítás érzéséből.
Nem árt, ha tudjuk, hogy hol van a kulcsunk. Lehet egy helye a táskáknak, a ruháknak, a papíroknak és azoknak az apró tárgyaknak, amelyek miatt naponta tíz perceket keresgélünk és bosszankodunk. Jó érzés, ha van egy hely, ahol legalább nagyjából tudjuk, mi hol van és miért.