Van az a pillanat, amikor az ember megáll egy tárgy előtt, ami nem villog, nem trendi, mégis ott marad a tekintet. Mert ezt ember csinálta. Nem egy algoritmus, nem egy optimalizált gyártósor, hanem két kéz, idővel, figyelemmel, apróbb hibákkal együtt.
Az építészet történetében vannak ikonikus formák, amelyek nem tervezőasztalon születtek, hanem a túlélés kényszere hívta őket életre. Az eszkimók, pontosabban az inuit közösségek igluja ilyen. Szinte abszurdnak tűnik házat építeni hóból, pedig az iglu nemcsak működik, hanem kifejezetten intelligens építészeti megoldás.
A modern ember egyik legnagyobb paradoxona, hogy miközben egyre többet beszélünk az egészséges életmódról, soha nem voltunk ilyen hangos környezetben.
Van valami különösen felszabadító abban, amikor az ember néhány óra alatt kilép a télből és megérkezik a nyárba. A kabát, a sál, a szürke reggelek magunk mögött hagyása ilyenkor nem pusztán logisztikai kérdés, hanem mentális váltás.
Az építészet történetében vannak ikonikus formák, amelyek nem tervezőasztalon születtek, hanem a túlélés kényszere hívta őket életre. Az eszkimók, pontosabban az inuit közösségek igluja ilyen. Szinte abszurdnak tűnik házat építeni hóból, pedig az iglu nemcsak működik, hanem kifejezetten intelligens építészeti megoldás.
A tél az építőipar egyik legnagyobb kihívása. Hideg, fagy, rövid nappalok, kiszámíthatatlan időjárás, sokak számára ez automatikusan a leállás szinonimája. Pedig a modern építőiparban a tél egyre kevésbé holtszezon, inkább egy olyan időszak, amely másfajta gondolkodást, tervezést és technológiai felkészültséget igényel.
Az elmúlt évek hőhullámai nemcsak meteorológiai rekordokat döntöttek, hanem egy régóta halogatott kérdést is felszínre hoztak. Vajon a városi építészet valóban az embereknek készül, vagy inkább a látványnak és az ingatlanpiacnak?
A modern építészet sok helyen a látványról szól. Ikonikus homlokzatok, merész formák, üveg és acél dominanciája, Izlandon azonban egészen más logika érvényesül. Itt az épületek nem dominálni akarnak a környezet felett, hanem együtt élni vele. És éppen ez az a pont, ahol markánsan eltérnek a közép-európai szemlélettől.
Izland nem egy klasszikus úti cél, inkább egy mentális állapot, ahol az ember elkezd máshogyan gondolkodni. Nem véletlen, hogy a világ egyik leginnovatívabb, fenntartható működésre törekvő társadalma éppen itt alakult ki.
Az utóbbi években a környezetvédelem olyan divatszóvá vált, amit minden cég előszeretettel használ. Mindenki "zöld", "fenntartható" vagy "karbonsemleges". Csakhogy a gyakorlatban egyre többször látjuk, hogy a kommunikáció sokszor előrébb jár, mint a valós cselekvés.
Emlékszel, amikor nyárestéken a természetben apró, villogó fények cikáztak körülötted? Azok a kis csodák, amiket akkor varázslatnak hittünk, valójában a szentjánosbogarak voltak, a természet saját csillogó csodái. Csakhogy manapság mintha kevesebben lennének. A régi fényorgona elhalványulni látszik, és sokan már évek óta nem láttak egyet sem.
Amikor az Atlanti-óceán felett megszületett Melissa, senki sem sejtette, hogy néhány nap múlva a modern meteorológia egyik legsúlyosabb vihara lesz. A 2025-ös hurrikánszezon eddig is aktív volt, de Melissa minden előző rekordot felülírt: az ötös kategóriát (295 km/h-s széllökésekkel) elérve vált történelmi viharrá, és komoly figyelmeztetéssé arra,...
A digitális tér túltelített vizuális ingerekkel. Az online közösségi média folyamatos impulzusai fárasztják a befogadót. A művészek erre válaszul újra felfedezik a lelassulás élményét: csendes kiállításokat, interaktív installációkat, ahol a néző nem csupán néző, hanem résztvevő.
Bezártság és izoláció, szabadság és végtelenség. FrenÁk koreográfiájában az érzéki koreográfiai szerkezetek dinamikus mozgásformák által nyernek láthatóságot és ragadják magukkal a nézőt.
Rekordösszegű, több mint 2 milliárd forint jogdíjat fizet ki idén a hangfelvételek 2024. évi felhasználása után az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesület (EJI) - tájékoztatta a szervezet az MTI-t hétfőn.
Színházi, irodalmi és zenei eseményeket, mintegy tizenhat produkciót láthat a közönség a nyári hónapok során.
Van az a pillanat, amikor az ember megáll egy tárgy előtt, ami nem villog, nem trendi, mégis ott marad a tekintet. Mert ezt ember csinálta. Nem egy algoritmus, nem egy optimalizált gyártósor, hanem két kéz, idővel, figyelemmel, apróbb hibákkal együtt.
Évtizedekig a letisztultság számított az egyetlen elfogadott iránynak a lakóépítészetben. Aztán az emberek elkezdtek nem csak lakni, hanem újra élni az otthonaikban.
A világ zajos. Minden irányból reklámok, üzenetek, képek, információk és tárgyak özöne zúdul ránk. Egy kattintással vásárolunk, egy mozdulattal díszítünk, és egyre több "kell" halmozódik az életünkben, legyen szó ruháról, bútorokról vagy digitális eszközökről. Miközben a mennyiség nő, a figyelmünk, az időnk és az energiánk fogy. Valahol itt...
A modern konyha ma már messze nem csak a főzésről szól. Egyre inkább a lakás középpontja, ahol beszélgetünk, dolgozunk, néha vitatkozunk, és ahol valahogy mindenki összegyűlik, még akkor is, ha a nappali kényelmesebb lenne.
